Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adalékok Úszor község történetéhez 2rész

 jánlott fel az állomás számára, sőt hatalmas földbirtokából, szintén térítés nélkül, a vasút nyomvonalának építésére bocsátotta szántóföldjei szegélyét, így lett a vasúti pálya egyben a határvonal Úszor és Vörösmajor között. A báró számára, akinek tulajdonában volt Gomba, Béke és Vörösmajor, az állomás helye nagyon megfelelt. Az úszori 

dsc02128.jpgvasútállomás és annak környéke  Vörösmajor kataszterében volt. Ebből később nagy huzavona lett, mert az uradalmi majorból önkormányzati község lett, ezért a 20. század hatvanas-hetvenes éveiben követelte az állomás nevének megváltozását Hviezdoslavovra. A felsőbb szervek döntése értelmében azonban minden maradt a régiben, sőt a Józsefmajort és az állomást körülvevő telkeket is Úszor községhez csatolták. Ezeket az állomás környéki telkeket idővel benépesítették, és lakói Vörösmajor (Hviezdoslavov) polgárai lettek, sőt oda is temetkeztek. Ennek a furcsaságnak is véget vetett a geodéziai változtatás.

A vasút építéséhez nagyban hozzájárultak a nagybirtokosok és a környező falvak lakói, nemcsak anyagiakkal, hanem fizikai munkájukkal is. A munkálatok 1893-ban kezdődtek, és az első szakasz, a Pozsony—Dunaszerdahely építése 1895-ben ért véget. Az első vonatszerelvény nagy ünnepség keretében 1895 december 22-én haladt végig az új vasútvonalon. Ezzel a történelmi pillanattal Úszor község is bekapcsolódott az európai vérkeringésbe. A állomás épülete még ma is impozánsan hat. A két váltókezelő bódé, a bakterház, a vízpumpa, a pályafelvigyázó raktár és a hídmérleg képezték az állomás komplexumát. 

scan0005.jpg

 Akkor még az állomáson kívül nem létezett semmi. A llegközelebbi épület a fakói kastély, valamint a vele szemben álló gazdasági épületek és a cselédlakások voltak. Az ún. öreg falu méretei messze elmaradtak a maiaktól, és lényegesen messze esett az állomás épületétől. Az állomás környezetének beépítése lassan, de megindult. Az elsők között készült el a még ma is álló és működő vendéglő. Bár megcsappanva, de szolgálja az utasokat és fuvarozókat. Az úszori vasútállomás nagyon sokat jelentett a közeli környéknek, de magának a falunak is.

 Alig telt el húsz év, és kitört az első világháború, minden borzalmával és mérhetetlen szenvedéseivel. Kezdetben az egész ország lakossága nagy lelkesedéssel fogadta a háború kitörését. Az a hangulat uralkodott, hogy odamegyünk, rendet csinálunk, és pár hét elteltével hazajövünk. (Mint a történelemből tudjuk, nem így történt.) A városokban a szó szoros értelmében az utcán folyt a gulyás és más finomságok, melyekkel a harcba vonuló katonákat becsúztatták. Az úszori regruták sem maradtak le a városiaktól. Három napig mulattak a bevonulás előtt. A nagy dínomdánomnak azonban vége szakadt, és egyre nagyobb nyomás nehezedett a lakosság vállára. A faluban is érezték a munkaerő hiányát. A frontról meg jöttek az értesítések a sebesültekről és elesettekről.

Az őszirózsás forradalomnak csak a távoli szele érintette falunkat. Senki nem említett szóra érdemes esetet ezekből az időkből. Állítólag voltak falu lakói között, akik mint vöröskatonák szolgáltak, de ezzel senki sem dicsekedett. Az első világháború áldozatainak száma tizenkilenc volt, nevüket a falu közepén álló emlékmű örökítette meg.

A világháború a sok megpróbáltatás, nélkülözések és borzalmak mellett egy pozitívumot is hozott a falunak: megépült a vasúti bekötő vágány Úszor és Somorja között. Nagyon nagy emberáldozatok árán valósult meg, primitív munkaeszközökkel. A somorjai katonai hadifogolytáborba szállított orosz hadifoglyok százai, ha nem ezrei dolgoztak e szárnyvonal megépítésén. Később, Olaszország hadüzenete után olasz hadifoglyokkal is bővült a tábor. A somorjai hadifogolytáborban uralkodó körülményeket nincs szándékom leírni, eléggé sokat mondanak a somorjai temetőben levő fogolysírok. (Az itt elhantolt olaszok száma 1916.) Az orosz foglyok elhalálozása lényegesen nagyobb volt. A fogolytábor építéséhez az épületanyagot, főleg a faanyagot, a deszkákat a foglyok végtelen láncot képezve a vállukon hordták az úszori vasútállomástól az épülő barakkokhoz, amelyek a volt lóversenypályán álltak. Azok a foglyok jártak jól, akik a parasztokhoz lettek beosztva mint mezőgazdasági munkások. Közülük egynéhányan itt is maradtak és megnősültek (Billakor, Zacharov-Zakariás, Uszacsov stb.). A vasútvonalnak az eredeti tervek szerint egészen Bősig kellett volna megépülni, de a háború végeredménye már nem kedvezett ily terjeszkedésnek, és a vasút nyomtávja megakadt a volt somorjai gőzmalomnál. 

Hivatalosan 1915-ben kezdték meg a vasútvonal építését. A forgalomnak 1918. december 22-én adták át. Sokat számított a lakosságnak. Annak ellenére, hogy a városközponttól viszonylag messze volt az állomás, a távolság Somorja és Úszor között lényegesen lerövidült, ami nagyon jól jött azoknak, akik naponta bejártak Somorjára munkába, piacra, iskolába, vasárnap templomba, vagy más ügyes-bajos dolgaikat intézni. A modern világ azonban hamarosan túlhaladta az egyre lassabban ingázó  kis vonatocskát, és így a múlt század hatvanas éveiben fokozatosan megszüntették először a személyforgalmat, végül a teherforgalmat. A szárnyvonal nem érte meg százéves évfordulóját. Lassan, de biztos tempóban szétlopják a sínjeit,  bokrok,és gaz növi be nyomvonalátscan0007.jpg.

A földművelés a 19. században nem sokat változott. Lassú változást a század vége és 20. század eleje hozott, mely egyre nagyobb lendültetett vett. Megjelentek a gőzgépek, és felváltották az igavonó állatokat. Az első gőzekéket szántásra a fakói gazdaságban alkalmazták. A gazdaság gépésze Tauber Rudolf volt, aki Pozsonyból költözött ide egész családjával a nagy spanyolnáthajárvány után, mely az első világháború utolsó éveiben végigsepert egész Európán. Ezek az új erőgépek nagyon drágák voltak, csak a nagybirtokosok engedhették meg maguknak. A falu kis- és nagygazdáinak maradtak a hagyományos igavonó állatok, a lovak, ökrök, a szegényebbeknek a tehén.

Az év legnagyobb munkáját, a gabonabetakarítást verejtékes kézi munkával végezték hajnaltól napnyugtáig. (Természetesen csak hétfő virradattól szombat napnyugtáig. A vasárnap a pihenés napja volt embernek és állatnak. Ezen a szent napon az úszoriak apraja-nagyja kiöltözködött, és csoportosan mentek Somorjára istentiszteletre. A falu templomában csak a falu búcsújára vagy ritka eseményekre volt istentisztelet.) A gabonát kaszával vágták rendre, a lekaszált gabonát marokszedők, többnyire leányok vagy fiatal fiúk szedték össze kévékbe, és tizenhatosával plusz eggyel rakták össze úgy, hogy jellegzetes keresztalakzatot képeztek. Egy-egy kereszt négy egymás fölé rakott kévéből állt úgy, hogy kévék a négy irányból a legértékesebb részükkel, a kalászos részükkel értek össze a kereszt közepén, így nagy védettségben voltak a mezei rágcsálóktól és a időjárás szeszélyeivel szemben. Több ilyen kereszt egymáshoz illesztésével hosszabb alakzatot, ún. kepéket képeztek. A tizenhetedik kéve adta meg kepe formáját. Ezek a kepék néhány hétig, a behordásig maradtak a földeken, majd lovas vagy ökrös szekereken befuvarozták a gazda udvarára (szérűjébe). Ott geometrikus pontossággal összerakták. Az így keletkezet alakzatot asztagnak nevezték, ami tökéletesen megvédte a gabonát az időjárás szeszélyeitől. Majd következett a gabonaszemek kicsépelése. Ezt a műveletlen is kézzel végezték mindaddig, amíg meg nem jelentek az első gőzgéppel hajtott cséplőgépek. 

1945_cseplogep.jpg

A 20. század legelején a mi falunkban is  megjelent a modern mezőgazdaság első fecskéje. Ez mérföldes ugrás volt előre a mezőgazdaságban. A nagy földbirtokosoknak nem jelentett anyagi gondot a gőzgépes cséplőgépek beszerzése. A falusi nagygazdák és a jobb középgazdák összefogtak, és közösen vásároltak cséplőberendezést. A falunkban tíz tagból álló 

 

Menüpontok

Cikkek

Adalékok Úszor község történetéhez 2rész

2012.06.13

 .rész